Van élet megcsalás után, vagy mindennek vége?
Számtalan oka lehet annak, ha egy pár életében megjelenik -hosszabb vagy rövidebb időre- egy harmadik személy. Az előzmények között rengeteg eseményt, viselkedést, mintát, szokást, hozzáállást, bántást, mulasztást találunk, ami táptalajként szolgál egy ilyen helyzet kialakulásának.
Bárhogyan is néz ki az odavezető út, egy ilyen helyzet fájdalmakkal jár, mégpedig az összes érintett személy sérül valamilyen módon, az esetek végkifejlete pedig annyira sokféle lehet, hogy általánosságokban beszélni nehéz lenne erről.
Előfordul, hogy egy kapcsolat a megpróbáltatások ellenére tovább tud működni, sőt, ha túlél egy ilyen keserves helyzetet, a párok legtöbbször erősebbek és tudatosabbak lesznek, a kapcsolatuk egy magasabb szintre lép.
Hogyan lehetséges ez?
Egy ilyen méretű probléma szerencsés esetben felkiáltójel a rosszul működő párkapcsolatban. Figyelmeztetés, amire fel kell kapni a fejünket, ha már eddig nem figyeltünk jól egymásra. Ha évekig hagytuk, hogy a „majdcsak lesz valahogy” vagy az „otthonra jó lesz” érzés eluralkodjon rajtunk, akkor most itt az ideje magunkba nézni.
Vajon milyennek lát engem a párom?
Mit teszek azért, hogy jó férj/feleség legyek?
Tudom azt, hogy mivel szerzek neki örömöt?
Mire vágyik a párom?
Mi az, amit nem adtam meg?
Mi az, amit én nem kaptam meg?
Hogyan alakulhatott ki az a helyzet, hogy megcsalt emberré váltam?
Ezek és más hasonló kérdések megválaszolása segítenek meglátni, hogy mi is felelősek vagyunk. Ha fel tudjuk vállalni a magunk részét párkapcsolatunk megromlásában, akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy helyre is tudjuk hozni azt. Amikor őszintén el tudjuk fogadni, hogy ketten jutottunk el a hűtlenségig, amikor belátjuk, hogy mindketten hozzájárultunk valamivel, majd az okokat feltárjuk és megértjük, akkor ketten képesek lehetünk kilábalni is a hullámvölgyből.
Megcsalás után egy felfelé ívelő szakaszban nemcsak párkapcsolatunk nyerhet, de személyiségünk is gazdagodhat a sok új tapasztalás által, önmagunk és párunk jobb megismerésével.
Saját önbecsülésünkről se feledkezzünk meg! Az önvizsgálat célja nem az önmarcangolás, csupán egy békés szembenézés önmagunkkal.
Nagyon fontos, hogy az újrakezdés folyamán elkerüljük a bűnös és áldozat szerepének rögzítését. Ha elhatároztuk, hogy dolgozunk új életünkön, nem hozhatjuk fel újból és újból, hogy ki, mit tett.
A krízishelyzet sikeres feldolgozása valójában azt is eredményezi, hogy az ilyen megjegyzésekre nem is érzünk már késztetést.
Nem igazán tudom túl tenni magam, hogy a fėrjem megcsalt ės állandóan azon jár az agyam, hogy ezt meg tudta tenni velem. Azt mondta, hogy már nagyon bánja, tudom ėnis hibás vagyok mert a változókor miatt hanyagolom a szexuális életünket, de ő sem foglalkozott velem semmijen ünnep szülinapi stb. sosem jutott eszébe, ėn viszont sosem felejtem el. Talán azért fáj annyira, mert a barátnőre az egy év alatt elėg tetemes összeget költött, ezt tagadja, de bizonyítható. Szeretném elfeledni, de nagyon nehéz. Kėrem segítsėgėt, mert ėn már az őrület határán vagyok, köszönöm!
Nem lehet, de nem is kell elfelejteni az ilyen megterhelő helyzeteket, ehelyett próbáljanak meg egymás hibáztatása nélkül őszintén beszélgetni és inkább a jövőre vonatkozó célokat kitűzni.
Ilyen esetben azért érdemes külső segítséget kérni, mert ő nem ugyanazokat a (sikertelen) köröket futja újra meg újra, amit egymás közt tesznek, hanem új eszközöket adhat ahhoz, hogy feldolgozzák az eseményeket és a kapcsolat békés folytatása el tudjon indulni.
Sziasztok ! Van eggy párom akivel eggy éve élünk eggyütt . a kapcsolatunk elején minden szép és jó vólt!! Eggy idő után kezdett meg romlani a kapcsolatunk miután a munkámmal kapcsán szereztem eggy pecsétet a nyakamon amirol nem tehettem. Es azt feltételezte rollam hogy meg csaltam. El rontottam nagyon sok dolgot. Még Mindig eggyütt vagyunk mivel szeretjük egymást.. Nem régen a párom el kezte csinálni a hülye és bonyodalmas dolgokat csajozni … Amiota van az a csaj mar csak rolla beszél és szinte az egész napját vele tölti 🙁 mi meg fogadtuk a templomba hogy örökké! Mi probáljuk be tartani …
Kedves Alexandra!
Az, hogy megfogadták, hogy örökké, az egy szép kezdet. Sajnos a kapcsolatok nem tudnak jól működni maguktól, nagyon sok befektetett energia kell ahhoz, hogy hosszú távon rendben legyenek egymással, de ezért nagyon sokat tudnak is tenni.
Érdemes minden nap éreztetni a párunkkal, hogy szeretjük. Figyelmesen meghallgatni, hogy mire van szüksége, és aszerint támogathatjuk is.
Ha a társunk mellett biztonságban és szeretetben tudjuk magunkat érezni, nem fog beférkőzni közénk más, és így nem leszünk bizalmatlanok sem.
Ha sikerül őszintén megbeszélniük a gondolataikat, érzéseiket, akkor közelebb kerülhetnek egymáshoz újra.
Sziasztok!
Két és fel éve vagyok együtt a párommal!
Most figyeltem fel egy üzenetre amit az ex-barátnő nekem küldött… tavaly novemberben mikor én a családomat látogattam, a párom egyedül maradt itthon, -és az üzenet szerint- megtörtént a dolog kettejük között! Én semmit nem tapasztaltam ebből, egyáltalán nem tűnt fel semmi, a kapcsolatunk tökéletesnek bizonyult /számomra legalább is…/.
Hogyan tudassam a barátommal h tudom h megcsalt, és hogy nehogy ki tudja magát magyarázni! Szembesítsem az ex előtt, vagy hagyjam ki ebből a nőt, és okos, furfangos kérdésekkel álljak elő?! Kérlek segíts, nem akarok többe hazugságban élni!
Ahogy te is mondtad, hogy nem akarsz hazugságban élni, legegyszerűbb, ha egyértelműen elmondod neki amit tudsz, és furfangos kérdések helyett nyíltan beszélsz. Így neki is könnyebb lesz őszintén elmondania ami valószínűleg őt is nyomasztja.
Próbáld meg, kíváncsi vagyok az eredményre.
Sziasztok! 14 éve élek a párommal, 10 éve vagyunk házasok. Már a kapcsolatunk eleje óta problémák vannak, de mindig valahogy égymás mellett maradtunk. Nekem első férfi az életemben, páromnak voltak előttem kapcsolatai. Nos mielőtt nem voltunk házasok, a párom rengetegszer szakított velem majd édesanyja unszolására mindig visszajött hozzám, én pedig visszafogadtam, hisz 18 évesen nagyon szerelmes voltam. Ez ment folyamatosan 4 éven keresztül kisebb nagyobb időközönként. 10 évvel ezelőtt összeházasodtunk, mert elkezdtünk épitkezni kellett a papír.Az esküvő után pár hónappal megcsalt.Mikor ez kiderült, megijedt hogy mi lesz a házzal (hogy fizeti majd a hitelt stb) és kibékültünk, azzal a feltétellel, hogy én változzak. Szexuális téren is változzak,vannak amik nekem nem férnek bele a szexuális együttlétbe, de ő igényelte volna (anál,orál) A megcsalást nem igazán tudtam feldolgozni, állandó veszekedések, felhántorgatások, olykor kisebb pofonok, ütések is elcsattantak. De megbocsájtottam. Később újból megcsalt, ekkor már a közös házunkba is hozta a nőt, nekem pedig mennem kellett. Másnap már fenyegető hangnemben mondta, hogy menjek vissza hozzá, mert ő már meg is bánta az egészet.Mi lesz a házzal stb, visz az ár, nem tud mit csinálni, vegyek vissza én, valtozzak én, érezze hogy én szeretem őt mert baj lesz. Ekkor én már tudtam, hogy nem akarom ezt az egészet, de a hitel miatt nem tudtunk volna szétmenni, a házat meg nem akartuk veszni hagyni, ami két kezünk munkája. Sajnos a helyzet kettőnk között továbbra sem változott, veszekedések, fenyegetőzések, olykor lökdősödés, kisebb pofonok jelzés képp, h vegyek vissza. Állandóan azt kaptam, h én milyen rossz vagyok, nulla vagyok, semmire sem vagyok képes, az ágyban is egy nulla vagyok. De szeressem mert ha nem akkor ő mást fog keresni. 2013 sem hozott valtozast mikor megszületett kisfiunk. Sajnos a helyzet nem igazán változott, bennem annál inkább. Már nem nagyon akartam ezt az egészet, de mivel már volt egy gyerek, nem tudtam mit csináljak. 1 évet németbe dolgozott a férjem, és mig egyedul voltam a kicsivel, rajottem, h egyedul jobb, de akarhanyszor feljott a tema, a szokasos vita veszekedés alakult ki. Hozzateszem, gyerek mellett dolgoztam, plusz haztartás, intezendok a haz korul, amik ram maradtak.1 évvel ezelőtt megszuletett kislányunk igy a megelolegezo kolcsonunk le lett tudva, de annyira elhidegultunk, h mar a terhesseg alatt kulon aludtunk.A rengeted megalázas miatt én mar nem ereztem vonzalmat ferjem iránt, persze ő igenyelte volna, es ebbol ujra vita alakult ki. 2 gyerek mellett ugyan ugy dolgoztam, (a kicsi szuletesetol fogva) , plusz mar a nagyobb ovija, haztartas stb stb.. csak annyi idom volt, h este aludjak par orat, reggel ujbol minden. Nem jartam el sehova, nem beszelgettem senkivel csak a munka es a gyerekek. Erre megint csak a rosszat kaptam, valtozzat mert igy valas lesz a vege. Most ott tartunk, h ismet no van a kepben, viszont en mar nagyon elvalnek, mert ezt mar semmi es senki nem hozza rendbe. Ferjem nem akar valni (de tudja h az lenne a jo) a gyerekek es a haz miatt. Azt mondta, hogy majd mellettem lesz mindig valaki, aki taplalekkiegeszito lesz neki, es ha osszejon komolyabb akkor majd lesz valahogy. Nagyon-nagyon ossze vagyok zavarodva, ő most megint meg akarja menteni a hazassagunkat, viszont en vegre ki mertem neki mondani, h valni akarok, ennyi szenvedes utan nincs mit helyrehozni. Mar nem is az bant, h megcsal, vagy mas kapcsolat utan keresgel, hanem, h folyamatosan kapom a negativ dolgokat tole, es nem enged el. A gyerekeket neznem mar csak, h nekik legyen jo de nem. Azt mondja ő azt a kudarcot h elvalik es oda lesz a csaladja nem tudja majd ekviselni, ugyhogy minden ugy lesz ahogy ő mondja. Nagyon tanácstalan vagyok, hogy oldjuk meg ezt a 10en eve tarto problemat, mert az idegeimet teljesen kicsinalja. En mindent hagynek neki, semmi nem kellene se gyerektartas se semmi, a hitel felet fizetnem, csak szabaduljak meg ettol az allando kattogastol, h most mi lesz.Ezt az esetet egy parterapia orvosolna, vagy hagyjam az egeszet. (Amit amugy is tennék mar szivem szerint)
Sziasztok!
Mi a párommal 11,5 éve vagyunk együtt, és van egy 5 éves kislányunk. Sikerült eléggé elhidegülnünk egymástól. Az évek során én teljes mértékben a családnak és neki „szenteltem” magam. Ez éltetett engem, ettől voltam boldog. De 1 éve kicsit betelt a pohár nála. Sok volt az, hogy én rengeteg sok energiát, figyelmet, romantikát rakok a kapcsolatba de nincs ez viszonozva. Én minden problémát megoldottam. Azon voltam, hogy rendezve legyen minden és jól legyen otthon a gyerkőc körül minden. 1 éve a problémát/döccenőt hagytam, hogy oldódjon meg valahogy. Én elfáradtam, most a páromon lett volna a sor, hogy kapcsoljon, hogy baj van és oldjuk meg együtt. Ha szolt volna vagy jelzett volna nekem, hogy beszéljünk mert baj van, nem zárkóztam volna el. Jó lett volna, ezt kellett volna. De sajnos nem.. Teltek a hetek, hónapok és én egyszer messzebb kerültem tőle és ki szerettem belőle. Ez időbe a munkahelyen barátkozni kezdtünk egy férfivel. Ebben az elején semmi nem volt. Jól esett a női énemnek, hogy valaki megdicsér, hogy tetszem másnak is. Kezdete felhozni az önbizalmam. Nem akartam ettől az egésztől semmit, sőt. Én soha még csókkal sem csaltam meg a párom. De itt sajnos kicsit túl ment a dolog, mert sajnos ez a munkatárs eljutott a szívemig. Próbálom a dolgokat jól kezelni, mert tudom, hogy anya vagyok, tudom, hogy egy brutális jó párom van aki most teljesen fordulatot vett és olyan dolgokat csinál amit ezelőtt soha, csakhogy visszakapjon és boldog család tudjunk lenni. Azt még elmondanám, hogy én 16 éves voltam mikor összejöttem vele, nekem ő volt az első. Mindenben. Most kezdem azt érezni, hogy hiányzik az az idő amikor az ember kicsit jöhet-mehet. Ez most felőröl engem. Tudom, hogy mi lenne a helyes mit kéne tennem, de valamiért rettentően csábít az új dolog. De a páromat sem akarom elveszíteni.. Kicsit kétségbe vagyok esve…
Laci A feleségem 28 évi házaság után hagyott el.
Mint kiderült a barátnője helyett egy másik férfihoz járt.
Amikor rákérdeztem ő mindent tagadott de végül egyértelmű bizonyítékot találtam a kapcsolatára.
Szeretem volna megbeszélni vele történteket de nem adott választ helyette elköltözött a szeretőjéhez.
Van 3 gyerekünk igaz már felnőtek.
Azóta eltelt 1hónap.
Én írtam neki jöjjön vissza és beszéljük meg a történteket.
Csak annyit válaszolt,hogy időre van szüksége.
Mint kiderült ő most boldog és jól érzi magát.
A gyerekei sem érdekli egyszersem kérdezte meg,hogy mi van velük.
Mindenkinek hiányzik.
Szeretném ha vissza jönne és tisztáznánk a történteket.
A történtek ellenére én még mindig szeretem.
Mennyi idő kell,hogy hazatérjen van-e ráesély?
Feleségemmel nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, középiskolai szerelem. Főiskolák, egyetem után házasodtunk össze, 12 év után. 10 év kemény küzdelem után (kezelések, lombik) megszületett a kislányunk, aki a legcsodálatosabb gyermek a földön. Imádjuk. Közben építkeztünk, új helyre költöztünk. Terhesség és a lányom megszületése után éreztem, hogy feleségem elhidegült, vitatkoztunk, sokszor nem találtuk a közös nevezőt, illetve volt egy sejtésem, hogy van valakije. Mindig szerettem, szeretem, segítettem, odafigyelő, gondos, hűséges férje akartam lenni. Nem maradok ki, időben hazajárok, ritkán szólít csak el a munkám üzleti utakra. Váratlanul, néhány hónapja bejelentette, hogy elköltözik a lányukkal, mert mást szeret. Elmondta, hogy évek óta viszonya van, már a gyerek születése előtt kezdődött. Az a férfi miatta elvált, szétrobbantotta két gyermekes családját. Párommal és lányommal akar új családot. Totál megborultam. Beszélgettünk, jelezte kilép abból a kapcsolatból, de 2,5 hónap után újból jelezte, költözne. Nem akarom elveszíteni a családom, én még mindig, ezen dolgok ismeretében is szeretem. Nem tudom mit kellene másképp csinálnunk, de nyitott vagyok bármire, hogy visszataláljunk egymáshoz és a gyermekünket a legideálisabb körülmények között neveljük.
Sziasztok! Én a párommal 20 éve élek együtt 6eve hazasodtunk meg5 közös gyermekünk van ❤ Igen engem is meg csalt a férjem nem egyszer 3szor 2 őt el tudtam annyival hogy csak egy kaland és kessz meg esik az ilyen :/ De ez a 3. Ez nagyon oda vágott a szívem közepébe. Mert ez a 3. Kb. 3 hónapig tartott és a kislányom jött rá vagyis ő látta meg az uzeneteket és hát igen nagyon nehezen viselte viseli… Szóval ez a dolog amiket egy kapcsolat lett ez nem szimpla szex volt itt a férjem be hallota hogy kezdett érezni valamit a nő iránt aki a ráadásul a barátnőm VOLT! 😒 Szóval nem tudom ezt a dolgot egyáltalán hogy dolgoztam fel vagy mit is tegyek mert szeretem és nem Akarom hogy el hagytuk egymást ! Mit tanacsolnatok nekem? Köszönöm !
Érdemes lenne a kapcsolatot átnézni és a régi sérelmeket tisztázni. Ez segítséggel jól tud működni. Sajnos addig, ameddig nem derülnek ki a rossz beidegződések, többször visszacsúszunk ugyanabba a kerékvágásba, ami a megcsalásokat okozza. Nehéz szembenézni magunkkal, de hasznos, és cserébe egy javító folyamat által kaphatunk egy jól felépített, tudatosabban működtetett kapcsolatot.
Szia Csajos! Tudunk beszélni privátban?
Persze: kapcsolat@pozsonyiildiko.hu
Sziasztok!
A férjem másfélévi házaság után féléves baba mellett megcsalt.. elég gyorsan le is bukott, mert annyira megismertem a 6 évvkapcsolatunk alatt, hogy valami nem stimmel bár hiába kérdeztem. Én hiába tettem bármit mégis én voltan az utolsó és az a bizonyos az első.. Bár állításuk szerint testiség nem történt, de érzelmileg elég sok minden volt amire bizonyitékaim is vannak.
Mikor kézzel fogható bizinyítékom lett elcuccoltam pár hétre.. azóta visszajöttünk, igyekszik és látom, hogy bánja de én nem tudom túl tenni magam. Változni fog? Ugyanolyan tuti nem lesz, de most úgy érzem hogy semilyen, mert nagyon megtörtem. Le lehet ezzel a tudattal élni egy életet? Néha énnis arra gondolok, hogy szükségem lenne félrelépni, hogy bennem is tudatosodjon, hogy ez kell vagy valami más?.
Kedves Ildikó!
Most a hetvegen derult ki, hogy masfel eve a parom az Ex-felesegnek udvarol, aki fogadja az udvarlast, viszont nem ad teret neki, mert boldog parkapcsolatban él.
Olvastam az oldalukon, amit a megcsalasrol irtak es nagyon szimpatikus volt ez nekem, mert ahhoz, hogy ez kialakuljon, ketto ember kell, azaz biztos en is kovettem el hibakat. Mivel ez surgos, mert nem tudom a jelen helyzetben, hogy jobbra vagy balra menjek, ezert nagyon orulnek, ha a leggyorsabb idopontjat kaphatnam meg. Nagyon szepen koszonom, Zsófia
Kedves Ildikó!
Lehet meglepő lesz a véleményem: szerintem nem mindig múlik a két félen a megcsalás. 23 éve élek együtt a feleségemmel (ebből 19 éve házasságben), két csoda gyermekünk lett az évek során. Én amolyan mindent megoldó, mindenkit megmentő, együttműködő, törődő férfi vagyok. Régen sok kapcsolatom volt – kellő tapasztalatom van minden téren. A sok kapcsolatban mindig őszinte ember tudtam maradni, soha nem csaltam meg senkit. Fiatal voltam, szabadon éltem az életem – ahogy a partnereim is. Amint megnősültem teljesen lezártam a „szabados” életemet és minden energiámat, pénzemet, tudásomat, időmet, szeretetemet a családomnak szánom. Immár harmadik házunkat építem – 45 éves létemre. Mindig szebbet, jobbat, kényelmesebbet akarok teremteni. Minden ügyet én intézek, még a feleségemet is én készítettem fel a vizsgáira. Gyerekeimmel én tanulok, főzök, mosok, bevásárolok, takarítok. Semmi nem akadály, energia bomba vagyok. Mindig mosolygós, jó humorú, előzékeny, udvarias és leginkább felelősség tudatos voltam. A feleségem életében én vagyok a 3-ik férfi akivel szexuális kapcsolata volt. Az első csak azért volt neki, hogy elveszítse – nehogy kimaradjon valamiből. A másodikkal már eljegyzésig jutott. Ezt a férfit nem tartotta férfinak mert a feleségem volt az első nő az életében. Velem egyből megtalálta magát az életben. Azt kapta tőlem amit egy férfitől elvár nőként, társként, anyaként, emberként – ezt tőle tudom. A szexualitást is tőlem „tanulta”. Három évvel ezelőtt egy baráti összejövetel kellős közepén lebukott. Akkor már három hónapja viszonya volt egy férfival. A párom próbált mindent jó színben feltüntetni, és hárítani. Ahogy beleástam magam a múltunkba kiderült, hogy 19 évvel ezelőtt a házasságunk előtt 1,5 hónappal megcsalt. Aztán pár év múlva ismét, és ezt követően folyamatosan érdeklődött a dolgok iránt (szexpartner keresőn regisztrált, stb.), míg el nem jutottunk a három évvel ezelőtti lebukásig. Akkor éppen 5 férfival tartotta párhuzamosan a kapcsolatot a viszonya mellett. Kifelé mindig azt mutatta, hogy tökéletes az életünk. Most is ezt mondja. Sem szexuálisan, sem a kapcsolat más vonatkozásaiban nem szenvedett hiányt – nem volt elhanyagolva, udvaroltam mindig, szívességek, meglepetések folyamatosan. A lebukását követően teljesen összeomlottam – 4,5 hónap alatt 30 kg fogyás, pánik rohamok, stb. Végig ott állt a remegő testem mellett és soha nem vígasztalt. Azóta sem kért bocsánatot, sőt ha beszélni szeretnék a dologról aggresszív kommunikációba kezd, vagy eljár a keze. Pedig tudja, hogy nem ijjedek meg az árnyékomtól. Egyszerűen csak nem veszek tudomást az aggresszív kitöréseiről – az nem fáj annyira. A krízisünk kezdetén azt mondta, hogy ő inkább elmegy, itt hagyja a gyerekeket – akik nagyon sok kiskori sérülést hordoznak anyukájukkal szemben. Inkább lesz hétvégi anyuka, ezt mondogatta. A szülei próbálták jobb belátásra bírni, mert ők sem értették mit csinál. Az apósommal évek óta nem tartja a feleségem a kapcsolatot – neki nincs apja -, anyósommal szóba áll de nem igazi anya-lánya kapcsolat az sem. A húgával csak addig tart kapcsolatot, amíg arról van szó, hogy nekünk mennyivel jobb az anyagi helyzetünk. Amint sógörnőm mutat valami új és értékes dolgot, azonnal eltávolodik tőle a feleségem. Az én karrieremet, sikereimet és magát a lényemet sem tiszteli. Mindig uralkodni szeretne felettem és mindenki máson is. Talán ezért nincs barátnője sem és a gyerekeinkkel is csak felszínes a kapcsolata. Nemrég eljutott a kapcsolatunk abba a fázisba, hogy hiába szeretem és tűröm a sok megalázást, hazugságot, próbálom menteni a családi egységet, besokaltam, elfáradtam. Most, hogy érzi a végét, egyre többszőr tudunk beszélgetni a szőnyeg alá söpört dolgairól. Én csak az okokat szeretném tudni. Azt, hogy kinek mi a szerepe, a hibája a dologban? Miben kéne változnom, változzunk, hogy ez ne legyen így tovább és hogyan tegyük jóvá az egészet? A jég nemrég tört meg. Amikor is felvállalta, hogy sajnos tudja, hogy ő nem jó ember, nem szeret igazából senkit, magát meg egyenesen utálja. Kinek is kéne ő – kérdezte? Hát a családodnak kedvesem – mondtam. Hiszen nekünk mindig is kellettél. Kértem, hogy mondja el hol hibáztam. Erre nagyon érdekes választ adott: sehol és semmiben nem hibáztam, sőt. Bárkivel próbált bármit is, egyik sem volt olyan mint amit én nyújtottam eddig. A túl sok és túl jó szexualitás miatt alakult ki benne az a kíváncsíság, hogy vajon ez mással is ilyen lehet, esetleg jobb? Nem hagyott el, mert bevallása szerint nem talált jobbat és el kell fogadnia ha úgy döntök, hogy ezek után nem tudok vele élni tovább. Ugyanakkor az is kiderült, semmit nem bán a múltból, nem érzi szükségét, hogy bocsánatot kérjen. Ami történt már megtörtént. Már úgy sem tud rajta változtatni. Azt sajnálja csak, hogy a „világ legjobb emberét” árulta el és bántotta, azt az egy valakit akiről tudja, hogy feltétel nélkül szereti és elfogadta olyannak amilyen – nem akarta soha megváltoztatni, hagyta szabadon élni. Ezek után kicsit megenyhültem, de a lelkem mélyén még mindig sok a kérdőjel. Leginkább a megbeszélés hiánya frusztrál és a hozzáállása bánt. Azt hittem talán egyszer majd odaáll és felvállalja a dolgokat, bocsánatot kér és kifejezi valahogy – hogy én is érezzem – fontosnak tart. Azt is elképzeltem, hogy tesz majd valamit, hogy érezzem bántja ez az egész huszonéves múlt. Sajnos olyan sokáig élt kettősen, hazugan, hogy észre sem vette, hogy tényleg ilyenné vált. Úgy mosolyog boldogan, hogy közben a telefont nyomogatja, stb. Összefoglalva: ha a világ legsármosabb férfije lennék, tökéletes szexualitással, kalandossággal, anyagi háttérrel, elismertséggel, stb. ez akkor is így alakult volna köztünk. Ezt tőle tudom. Rengeteg kísértés ért engem is az évek során. Soha nem adtam magam. Szó szerint kerülgettek a jobbnál jobb lehetőségek. Mindig kötöttek az érzelmeim, az elveim és a családi kötelék sérthetetlensége. Rengeteg munkám van a kapcsolatunkban – még a lebukása óta is. Nagyon nehéz lenne eldobnom az életünket – mégha fáj is. Egyet tudtam meg a feleségemtől: semmit nem kellett elkövetnem ahhoz, hogy ő ilyen dolgokat tegyen. Túl jó dolga volt, túl jó volt minden területen a kapcsolatunk. Azt akarta megtudni/kipróbálni vajon mással is lehet-e ilyen vagy még jobb. Bevallása szerint sok jót és hasonlót tapasztalt, de egyik sem volt olyan mint én. Azt a biztonságot, féltést, vonzalmat, férfias kiállást, stb. ami megfogja az érzékeit senki nem tudta megadni. Leginkább csak kihasználták egymást ezekben a próbákban. Néha nem csak a hiány állapota okoz hűtlenséget, hanem a bőség zavara is lehet ok. Van, hogy minden figyelem, szeretet, odaadás, őszinteség, elkötelezettség, elfogadás ellenére is hűtlen lesz a párod.
Kedves Roland, köszönöm a hozzászólását. Szívesen átbeszélem Önökkel a helyzetüket személyesen, ha úgy érzik, szeretnének válaszokat kapni a kérdéseikre. Lehet, hogy találnánk olyan okokat, amelyek megváltoztatásával egyensúlyba tudnának kerülni.
Kedves Ildikó!
Köszönöm a megértő és segítő válaszát. Egy nagyon fontos szaván akadt meg a szemem, ami az egyensúly. Régóta van olyan érzésem, hogy a feleségem aggresszív kommunkációja, irígy vagy leértékelő szavai valami egyensúly-zavart tükröz. Mintha adósomnak érezné magát, ezáltal valamiféle ellenségnek látna sokszor. Hiába szeretnék segíteni neki amikor látom, hogy problémája van valamivel. Ez a segítő kéz nyújtása mintha csak lángra lobbantaná a benne lévő feszültséget, nem pedig enyhítené. Egyre távolabb tolja magát tőlem és látom a szemében a megvetést, haragot. Ugyanakkor meg olyan szavakat, hasonlatokat használ dühében ami nem az adott helyzetre de még csak nem is nekem szólnak. Mintha valami más férfira haragudna (édesapjára, korábbi jegyesére, nem tudom). Ebből szoktam azt érezni, hogy a lelke mélyén talán nem is velem, velünk, a kapcsolatunkkal van a problémája. Mintha magát okolná valamiért, vagy éppen magát érezné áldozatnak valamiben ami nem most történik? Lehet kusza amit írtam de tényleg az egyensúlyban van valami zavar nálunk. Talán az bántja, hogy nem tud mennyiségben és értékességében olyat adni mint amit tőlem kap? Talán szégyent kelthet benne, hogy én minden problémájában ott vagyok/voltam/leszek, ő meg nem igazán tud hasonlóakat felmutatni? Én nem szoktam számon tartani ki mit tesz vagy sem és számonkérni sem szoktam. Amit adok szívesen teszem, természetesen, automatikusan – ezt tanultam. Ritkán mondok nemet, csak ha nagyon ciki vagy a család érdekeivel ellentétes valami. A környezetemben mindenki szeret ez miatt. Tudom, hogy őt meg csak általam fogadják el. Talán ez is pont ezt az egyensúlytalanságot erősíti? Ha ilyen jellegű a problémánk vajon mi lehet a megoldás a részemről? Soha nem korlátoztam a feleségemet semmiben. Véleménykülönbségeink persze voltak, de nyitott vagyok általában és elfogadó. Viszonzásként én is erre vágyok, csak az én dolgaim általában nem érdeklik őt. Amibe bevonom, hogy közösen tegyük, azt meg kötelességnek, komfort zónáján kivülinek érzi. Én az elért eredményeimért nagyon sokat tettem. Soha nem kérkedtem semmivel, még csak a büszkeség sem érdekel. Emellett mindig negatív megítéléssel van a fejemhez vágva ha valamit elértem, hogy „és másnak is van”, „más is tud ilyet”, stb. A leértékelésem mellett folyamatos az önsajnálata. Ha meghúzódik a kezem a munka miatt, neki biztosan jobban fáj a háta. Próbálom enyhíteni a fájdalmát, de orvoshoz már nem jutunk el. Mint ahogy a párkapcsolati próblémáinkkal is csak én járok segítségért. Néha megígérte, hogy eljön. Szerinte én vagyok a beteg, nekem kell a segíség, meg különben is neki mit tudnának mondani. Sem javaslatot, sem kritikát nem fogad el még szakembertől sem. Sokszor úgy érzem mintha nem is ismerném. Mintha a lebukása óta valaki egészen más lett.
Megcsalt a férjem elém állt és azt mondta h szereti az a nőt és feleségül akarja venni .20 éve voltunk együtt és van egy tini gyermekünk. Visszakonyorogtem akkor (1eve) de azóta is azon agyalok mergelodok h hogy tudtam így megalazni magam és hogy ő milyen aljas ember h évekig csalt és én észre se vettem .Mindennap elmondta h szeret akkor is és most is de én már csak dühöt érzek iránta. Voltak gondok éreztem akkor is kértem h beszéljünk valtoztasunk de neki már ott volt a nő. Most rá se bírok nézni ő hazudik tovább h szeret de soha nem szeretett ezekszerint és ő is csak a gyermekünk miat vergődik velem .Nem hiszek és nem is bízok már benne és szerintem ez így is marad .Ő kéri bocsánatot de csak szavakkal .Elmondta a szüleinek és a testvérének is h van valakije vagyis mindenki tudta csak én nem és mind a szemembe hazudtak .Ez szinte 1 éve volt de napról napra duhoseb vagyok és utalom h ezt tette. Hatbaszurt elárult és megalázot. Köszönöm ha válaszol kedves Ildikó.Nagyon szomorú és dühös vagyok .
Kedves Tünde, érdemes lenne legalább egy alkalommal átbeszélnünk a helyzetet, hogy ne kelljen tovább cipelnie a nehéz érzéseit. Mindketten (hárman) sérültek az elmúlt időszakban, de van rá mód, hogy enyhitsünk a fájdalmaikon.
26 év házasság 5 gyerek után elhagyott a férjem.Egy prostituáltba szeretett bele akit egy éve keresett fel.A házasságunk kívülről minta volt.De és ez a lényeg a szexuális életünk nem igazán volt tökéletes.Az első találkozás után a nővel hazajött,elmondta hol járt,és hogy nem történt semmi.Akkor én annyira rosszul éreztem magam,megalázva hogy egy hétre a másik szobába költöztem.Utánna megbeszéltük a dolgokat,és úgy éreztem minden rendben.Sajnos ez nem volt igaz,vagyis akkor igen de később vissza vissza járkált,és bele szeretett.Szeret ,de belé szerelmes ezt mondja.
Most költöztek össze,a nőnek van két iskolás gyereke.A miénk már felnőttek,el költöztek.
Mikor elment azt mondta nem tudja jó lesz e neki de ki kell hogy próbálja.
Én sírtam ahogy pakolt,mert imádom az eső az életemben,és én is neki(szerelem,sex).
Azt érzem elveszítettem, mondtam is neki,de szerinte nem.
Nem biztos magában a nőben nem tudom..de felrugott mindent.
Én várom,mert soha ne mond hogy soha….
Tudja hogy képes vagyok a változásra,mert bizonyítottam.
Megcsalt,elárult de nem csak engem a jelenlegi szerelmét is.
Engem vele csalt òt velem.
Amikor beszélgetünk azt érzem velem őszintéb mert én tisztában vagyok vele hogy ott a másik,de az nem tudja hogy hazájár.
Válni nem akar