Amikor azt érezzük, hogy szeretnek minket, szinte bármire képesek vagyunk. Nem minden ember érzi viszont ugyanattól szeretve magát. Szeretetünket többféle módon fejezhetjük ki, de párunknak nem mindig ugyanazok a kifejezési módok adják meg a szeretet érzését. Ebből gyakran alakul ki félreértés, nem értjük, miért nem elég jó a másiknak az, amit én szeretettel adok.
Van, akinek az a legfontosabb, hogy megsimogassák, cirógassák, gyakran megöleljék, és ha ezt nem kapja meg rendszeresen, úgy érzi, nem is szeretik őt igazán.
Másnak az jelenti a szeretetet, ha elismerő szavakkal illetik, ha gyakran megdicsérik, ha bátorítják, ha szavakkal is megerősítik erőfeszítéseiket.
Akad, akinek azzal tudjuk a legtöbbet adni, ha elegendő minőségi időt töltünk vele, amikor osztatlan figyelmet szentelünk rá, jelenlétünkkel ajándékozzuk meg. Ilyenkor nem a tevékenység a lényeg, hanem az együttlét.
Olyan ember is van, aki annak örül legjobban, ha ajándékot kap. Ezek az apró, vagy akár nagyobb dolgok fejezik ki számukra figyelmességünket. Az igazi ajándék nem fizetség vagy ellenszolgáltatás, hanem szívből jövő, önzetlen kifejezése szeretetünknek.
És van, aki a szívességektől boldog. Attól, ha szolgálatkészségünkkel fejezzük ki azt, hogy fontos számunkra, és ezzel szerzünk neki örömet. Amikor mindent megteszünk érte. Egymásért.
Nekünk melyik az elsődleges szeretetnyelvünk? És párunknak?