Mondjunk nemet? Miért is lenne jó ez?

Sokan gondoljuk úgy, hogy ha nemet mondunk valamire, annak fájdalmas következményei lesznek. Elveszítjük valakinek a szeretetét, mérgesek lesznek ránk, nem leszünk többé “jók”, bűntudatunk lesz, nem fogunk megfelelni az elvárásoknak. Így fordulhat elő végül az, hogy akaratunk ellenére hazugságokba keveredünk. Valaki megbánt minket, de nem szólunk, nehogy túl gyengének lássanak. Titkos határokat próbálunk fenntartani, olyanokat, ami nem véd meg minket, pedig a határoknak az lenne a feladata.

Sokszor ártunk magunknak és másoknak is azzal, ha nem fejezzük ki nyíltan a gondolatainkat, érzéseinket. Ha nem mondjuk ki, hogy haragszunk, a keserűség és a gyűlölet fog közénk állni, mert titokban neheztelünk. Vannak házaspárok, akik évekig csendben alkalmazkodnak a béke kedvéért, majd hirtelen úgy nyilvánítják ki határaikat, hogy beadják a válókeresetet.
Ha sokáig passzívak és engedékenyek vagyunk, később a felgyülemlett haragunk kirobbanhat és egyszerre mindent tönkretehet. 

Mit tehetünk ez ellen?
Ismerjük fel magunkban, hogy mit szeretnénk, majd őszintén fejezzük is ki. Kéréssel, vagy akár azzal, hogy nemet mondunk egy kérésre.

Ha nem titkoljuk el a másik által okozott fájdalmunkat, hanem szembesítjük viselkedésének következményeivel, -vagyis meghúzzuk a saját határainkat- azzal olyan jelzést adunk a másiknak, ami az ő javát is szolgálja. Lehetőséget adunk a hibák kijavítására.

Ezzel szemben, ha csendben alkalmazkodunk és a szeretet nevében nem szabunk korlátokat, azt könnyen megsínylik kapcsolataink.

Igaz ez akkor is, ha mi vagyunk azok, akik nem tudják elfogadni a nemet. Megsértődünk, visszahúzódunk, éreztetjük, hogy csalódottak vagyunk, pedig csak annyi történt, hogy volt egy elképzelésünk, ami egy másik ember határain kívül esett.

Valódi, őszinte kapcsolat csak akkor tud létrejönni, ha nyíltan kifejezzük határainkat, és így szívesen, örömmel tudunk tenni egymásért. Vállaljunk felelősséget saját szükségleteinkért, mert azoknak a biztosítása elsősorban a mi saját feladatunk. Ne féljünk attól, hogy önzőnek fognak tartani, vagy ezzel megbántunk másokat, vagy esetleg azt fogják hinni, hogy haragszunk. Az őszintén kimondott nem, mások és magunk tiszteletét is jelenti, ezért időnként bátran mondjunk nemet!

Könnyebb elfogadni, mint gondolnánk.