“Mindjárt felrobbanok!” -üvöltjük tehetetlenül, és néha még toporzékolni is képesek vagyunk.

De vajon miért haragszunk? Hogyan jön és mit kezdjünk vele?

Ha ezekre a kérdésekre szeretnénk megtalálni a válaszokat, érdemes először magunkba nézni és megvizsgálni azt, hogy mit is érzünk pontosan, amikor haragszunk:

-valamit tenni akarunk, mégpedig nagyon gyorsan

-valamit meg akarunk oldani azonnal

-ki akarjuk fejezni egy negatív érzésünket

Tehát a harag gyors cselekvésre ösztönöz minket, a mi feladatunk ebben a helyzetben az lenne, hogy ezt rombolás és pusztítás nélkül tegyük.

Mivel a harag elkerülhetetlenül jelen van időnként nemcsak a mi életünkben, hanem a környezetünkben élőkében is, érdemes számolni vele. Ez az erős érzés gyakran eltorzítja ítélőképességünket és legtöbbször nem mi uralkodunk felette, hanem az irányít minket. Ilyenkor önző módon még megpróbáljuk igazolni is felháborodásunkat.

Előfordul, hogy azért, mert haragszunk valakire, kéréseit nem teljesítjük, sőt ellenségessé is válhatunk vele szemben.

Ha nem tudjuk szavainkkal kifejezni haragunkat, később viselkedésünkkel fogjuk tudatni ellenérzésünket: ellenállással, sőt, akár még önpusztító magatartással is reagálhatunk. 

Mit tegyünk akkor, ha haragunkat építő módon szeretnénk kezelni?

Először is érdemes érzéseinket néven nevezni. Hányféle érzelmet tudunk meghatározni egy dühkitörés során? Próbáljuk  meg ezt akkor összeszedni, amikor éppen derűsek, nyugodtak vagyunk, akár össze is írhatjuk. (Pl.: türelmetlen, elégedetlen, ingerült, feszült, morcos, erőszakos, stb.)

Ha már egyszer átgondoltuk érzéseinket, akkor is meg fogjuk tudni fogalmazni, amikor haragszunk. Próbáljuk csak ki!

És mit tegyünk akkor, ha más valaki dühöng épp mellettünk?

Engedjük, hogy ki tudja mondani, mit érez, segítsünk neki megfogalmazni, mi az, ami bántja és hallgassuk végig, amíg úgy érzi, van még benne valami. Bármilyen elviselhetetlennek is tűnik ezt megtenni, ezzel tudjuk az ő indulatait helyes mederbe terelni. Így nem fogja magába fojtani haragját, majd később más olyan viselkedéssel a tudtunkra adni, ami egyikünknek sem válik hasznára.

Néhány tipp, hogy jobban elkerüljön minket a harag:

Ne ítélkezzünk párunk tettei felett!

Fejezzük ki tiszteletünket, szeretetünket mások iránt!

Vegyük észre, ha elismerik cselekedeteinket!

Tilalmak helyett inkább kéréseket fogalmazzunk meg!

Mondjuk el érzéseinket, hogy jobban kiismerjenek bennünket!