Amikor összeköltözünk azzal az emberrel, akit szeretünk, nagy terveket szövögetünk, megpróbáljuk álmainkat valóra váltani és lelkesen szervezzük a közös programokat is, legszívesebben mindent együtt csinálnánk. Moziba megyünk, veszünk egy közös kondibérletet, felhívjuk magunkhoz a haverokat, meglátogatjuk a szülőket, kinézünk egy új asztalt magunknak, közösen főzőcskézünk, együtt sétáltatjuk a kutyát és ugyanaz a véleményünk a szomszéd néniről, a legújabb divatról, az esti fogmosásról, a nyaralás helyszínéről. Ez így rendben is van. Mi egy pár vagyunk. Mi.

Aztán egy szép napon a barátnőmmel megyek moziba, inkább futni megyek a konditerem helyett, leugrok egy sörre a haverokkal, felszaladok az ősökhöz, veszek egy új széket, összeütök gyorsan valamit, leviszem a kutyát és már nem tartom viccesnek a szomszéd nénit, nem érdekel a divat, elfelejtek fogat mosni és kinézek egy szuper nyaralást, amire már olyan régóta vágyom. Én.

Majd a közös programokon elkezdek érvelni, hogy nekem ez miért jó/nem jó, egyfolytában hajtogatom a magamét, eldöntöm, hogy mit fogunk legközelebb csinálni, és már nem is figyelek annyira a társamra.

Vagy esetleg nagy boldogságomban megfeledkezem a barátaimról, a saját szokásaimat háttérbe szorítom, míg azok szép lassan eltűnnek, nem veszek tudomást a vágyaimról, az érdeklődési körömről, saját magamról.

Ha nem vesszük észre időben, nagy esély van arra, hogy párunk is elkezdi ezt a fajta viselkedést és onnan már elég nehéz lesz visszatalálni a megfelelő egyensúlyi állapothoz.

Oda, ahol a mi és az én jól kijönnek egymással.

Milyen jó érzés is az, amikor tudjuk, hogy van mellettünk valaki, aki támogat, aki meghallgat, aki vigyáz ránk, aki mellettünk áll a félelmeinkkel szemben, aki megsimogat és biztonságban vagyunk, ha hozzábújhatunk. Felemelő érzés segítséget kapni amikor szükségünk van rá, attól, akit szeretünk! Milyen jó tudni, hogy ha összefogunk, erősebbek vagyunk ketten, mint egyedül.  Mi egy egység vagyunk, összetartozunk.

Az egységen belül viszont ott van saját személyiségünk is. Két ember, akik különbözőek, akiknek más-más erősségeik vannak, akik azért figyeltek fel egymásra, mert vonzó tulajdonságaik felkeltette párjuk figyelmét. Egyedi, szerethető személyiségek vagyunk, mindannyian. Hagyjunk meg ezért egy részt saját magunkból egymásnak, ne áldozzuk fel egyéniségünket az egység oltárán! Azt az önálló, saját egyéniséggel rendelkező embert, akik akkor voltunk, amikor megismertük egymást. Hagyjuk, hogy párunk továbbra is csodálhasson minket, azt a lényt, akibe beleszeretett.