“Az ember vagy ragaszkodik az igazához, vagy boldog párkapcsolata van.” – mondják viccesen. Vajon miért?

Ha úgy állunk hozzá éppen aktuális konfliktusunkhoz, hogy csak a saját nézőpontunkat vesszük figyelembe, nem biztos, hogy megtaláljuk a mindkettőnknek megfelelő megoldást. Ha úgy szeretnénk kijönni vitáinkból, hogy párunk is és mi is győztesek legyünk, akkor már az elején figyeljünk oda hozzáállásunkra!

“Nekem van igazam!” – rossz hozzáállás. Miért?

Amikor valaki azt hajtogatja, hogy én látom jól a helyzetet, az én gondolataim a legtökéletesebbek… akkor beláthatjuk, hogy meglehetősen sajátos nézőpontból látja a helyzetet. A sajátjából. Onnan pedig igaza van. Ilyenkor nehéz meggyőző ellenérveket felhozni, vagy az ellenkezőjét még hangosabban mondani, mert az csak a vita eldurvulását fogja előidézni.

Mi a célunk a vita hevében? Az, hogy az aktuális csatát megnyerjük? És akkor a társunkkal mi lesz? Ő veszít? Győztesen milyen érzés egy vesztessel, a társunkkal együtt lenni? Jó, ha a társunk veszít? Ha ő egy lúzer?

Nem tudom, ki, hogy van vele, de én szeretek inkább büszke lenni a páromra, és felnézni rá! Amikor egy vitát úgy zárunk le, hogy “legyőzöm” a párom, akkor pedig hogyan is tudnék rá felnézni?

Jobb, ha inkább arra koncentrálunk, hogy a kapcsolatunk minősége ne veszítsen az értékéből. Bármelyikünk is legyen a győztes, ilyenkor párkapcsolatunk mindenképpen vereséget szenved. És az mindkettőnknek rossz, főleg hosszú távon.

Kérdezzük meg inkább magunktól, ha észrevesszük egy-egy vita közben, hogy egyre csak a saját igazunkat szajkózzuk, hogy biztos, hogy amit én gondolok a témáról, az, az egyetlen jó gondolat?

“A társamnak is igaza van!” – ez a jó hozzáállás. Miért?

A párom érzései is jogosak lehetnek, ő is láthatja jól a helyzetet, ő is tudhatja jól, az ő nézőpontja is valós. Lehet, hogy pillanatnyilag nem értjük, miért érzi úgy, mégis, ha elfogadjuk, hogy ugyanarról a dologról máshogy érezhetünk, gondolkodhatunk mindketten, akkor már nyerő helyzetbe is tudunk kerülni.

A konfliktusokat mindig csak úgy lehet feloldani, ha egyensúlyi helyzetet teremtünk. Ha egyenrangú félként tekintünk egymásra és elfogadjuk egymás érzéseit, gondolatait.