Bármennyire is vigyázunk párkapcsolatunk épségére, néha akaratunk ellenére is megbántjuk egymást. Ezek a megbántások pedig nagyon tudnak fájni és ha nem kérünk bocsánatot, azzal csak konzerváljuk a fájdalmakat. De hogyan kérjünk bocsánatot? Honnan vegyünk példát? Kitől tanultuk meg, hogyan is kell ezt csinálni?

1. Először is fejezzük ki sajnálatunkat, megbánásunkat!

Mondjuk ki, hogy bocsánatot kérek, de ne csak ezt az egy szót, hanem mindig tegyük hozzá azt is, hogy miért kérünk bocsánatot! (“Bocsánatot kérek amiért nem értem haza időben, ahogy megígértem.”)

Soha ne tegyük hozzá bocsánatkérésünkhöz azt a szót, hogy “de” ! (“Bocsánat, hogy késtem, de a múltkor te sem jöttél haza időben.”)

2, Ismerjük el felelősségünket!

Mondjuk ki: tévedtem! Én voltam a hibás!

Sok embernek nehezére esik kimondani ezt a szót, nehéz beismerni, hogy tévedtünk.

3, Tegyük jóvá amit tettünk!

Ha nem megy egyedül, kérdezzük meg párunkat, hogyan tehetnénk jóvá? Mivel tudjuk helyrehozni hibánkat?

4, Fejezzük ki változni akarásunkat, azt, hogy nem szeretnénk még egyszer ezzel fájdalmat okozni!

5, Várjuk el a megbocsájtást!

Segítségképpen megkérdezhetjük társunktól, hogy mit tudunk tenni annak érdekében, hogy könnyebben megbocsásson?

 

Sokan kérdezhetik, hogy miért kell szavakba önteni a bocsánatkérést, amikor láthatjuk, hogy a másik megbánta amit tett. Azért, mert a legtöbb esetben ez jelenti az igazi bocsánatkérést. Meg kell tanulni szívből jövően kimondani. Az igazi bocsánatkérés és megbocsájtás felszabadít.

A megbocsájtás nem törli a memóriát, nem teszi meg nem történtté a megbántást, nem tünteti el a fájó érzéseket, nem teszi szükségtelenné a következtetések levonását, nem építi fel a hitet, hanem ajtót nyit és lehetőséget ad a bizalom újjáépítéséhez.