A szeretet azt jelenti, hogy sosem kell bocsánatot kérnünk. Ez így nagyon romantikusan hangzik, de sajnos nem igaz.

Intim kapcsolatainkban rossz érzéseink támadhatnak és néha csalódottak is leszünk, de ezek szépen elrendezhetőek, ha jól csináljuk. Ahhoz, hogy szeretetünk tartós maradjon, néha bocsánatot kell kérnünk. Csakhogy ez nem is annyira könnyű.

Van, aki egyáltalán nem tud bocsánatot kérni, van, aki pedig rosszul csinálja. „Bocsánatot kérek, hogy így érzel!” –ezzel azt kommunikálva, hogy „Én semmi rosszat nem tettem, amiért neked rosszul kéne érezned magad.”

Ugye, hogy nem egyszerű?

A megfelelő bocsánatkéréshez több dolog is szükséges. Egyrészt beismerjük, hogy hibáztunk és elismerjük felelősségünket abban, hogy a másikat megbántottuk, másrészt kifejezzük együttérzésünket a másik fájdalmával és bocsánatot kérünk. Ha még azt is hozzátesszük, hogy mi volt az igazi indítékunk a megbántás felé, egy tökéletes bocsánatkérésen leszünk túl:

„Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, hibáztam, hogy kijöttem a sodromból, amiért nem várt engem rögtön, amikor hazaértem friss vacsora. Látom, hogy megbántottalak ezzel, kérlek, bocsáss meg nekem! Nem ezt érdemelted. Nem volt időm ma ebédelni és farkas éhes voltam, és rajtad töltöttem ki a mérgem.”

Néhányan abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy szüleiktől el tudták tanulni a bocsánatkérés jó mintáját, da valljuk be, hogy legtöbbünknek nincsenek jó modelljeink és fejlődnünk kell ebben. Meg kell tanulnunk akár segítséggel, akár magunktól azt, hogy képesek legyünk őszintén bocsánatot kérni, ha hibáztunk.

Ha kapcsolatainkban szokásunkká válik a bocsánatkérés, hosszú távon is jól fogjuk tudni működtetni azokat.